Tavaszcsalogató vadvirágaink

---

Néhányuk már most elő-elődugja szépséges fejecskéjét a hó, vagy a fagyos avar alól, a föld alatt azonban még tömegek készülődnek kitörni a napfényre.

téltemető sáfrányokkal

Azok tehát, akik az elkövetkezendő hetekben a Kárpát-medence lombhullató erdeit járják, jó eséllyel számíthatnak a télvégi tájra színes pettyeket festő kora tavaszi vadvirágok szívmelengető látványára.

Az akár a hótakaró alól is kikandikáló kora tavaszi erdei virágok titka geofita életformájukban rejlik. E kis évelők az év legnagyobb részét a föld alatt töltik, s gyönyörű kis virágfejeiket az évnek csak abban a rövid időszakában ütik fel, amikor a felettük tornyosodó fák még nem lombosodnak, s élőhelyüket akadálytalanul éri a napfény. Leveleiket jellemzően csak a rövid virágzási időszakot követően bontják ki, a tavasz végére pedig általában már vissza is húzódnak a föld alá, ahol nyugalomban várják a következő kikeletet. Vessünk most egy pillantást a szintén geofiton tőzikéket, sáfrányokat, keltikéket is megelőző, épp e hetekben nyiladozó hunyorokra, s a tar fák lábai elé aranyszínű szőnyeget terítő téltemetőre.

Téltemető

Február közepe táján kezdi felütögetni fejecskéit a gyönyörű kis téltemető, amely az általa leginkább kedvelt, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajú lomberdők, elsősorban gyertyános-tölgyesek avarmezejét hamarosan aranysárga pontokkal szövi tele. A hosszú fagy a kis növény fejlődésének kifejezetten kedvez, így minél keményebb volt a tél, annál káprázatosabb virágszőnyegekre számíthatunk.

téltemető

A szintén a boglárkafélék családjába tartozó téltemető (Eranthis hyemalis)  A mindössze 10-15 cm magas növény kerek, osztott levelei csak a virágzást követően jelennek meg, ám sokáig nem láthatjuk őket: a téltemető alig néhány hét után visszahúzódik a föld alá. Védett és mérgező, ezért ne szedjük: saját otthonában, az erdőben gyönyörködjünk benne.

 Forrás: Orbán Krisztina