Közel már a kikelet!

---

Többévi szokásához hűtlenül az idei tél lassan engedi fagybörtönéből szabadulni a kertet. S mivel a múzsa alszik még, a róla szóló írások emlékpárlatokból készülnek csupán. Több hete vastag hótakaró alatt szunnyad minden. Egyedül a gyermekek öröme lankadatlan: bohókás hóemberrel és hóangyalkákkal köszöntik a hideg nappalokat.

A növények nedveikben hordozzák még a téli dermedést. Az énekesmadarak némán kutatnak apró magvak után.

Ám farsangvasárnap különös dolog történik. A nap már kora reggel hétágra szórja éltető sugarait, s felolvasztja az utolsó hófoltocskákat is. Végre előbukkan újra a kert minden részletével együtt!

Feltűnnek a tavalyi őszirózsák barnára aszott vázai, és a tövükben ott nyílnak a tavasz hírnökei, a hóvirágok! Tavasz jár a kertek alatt!

Elmúlás és újrakezdés végtelen körforgása. Míg a gyerekek a farsanggal, a felnőttek karneválokkal búcsúztatják a telet, jómagam frissítő, lélekmelengető kerti sétákat veszek a csípős hajnalt követő biztató napfényben.

A tavasz közeledtét sürgetendő kezdem kitakarni a télikabátos növényeket.

Minden hódolatomat kivívva friss hajtásokkal bukkan elő a kukoricaszárak oltalmából a fiatal liliomfa. Egyetlen bimbó csücsül egyik ágán. Remélem, tavaszköszöntő buzgóságom nem bizonyul túl korainak, s nem most fagyasztom meg szegényt, miután túlélte a zord telet. Tövénél megannyi helyen tör utat magának az élet; ősszel dugványozott krókusz-, nárcisz-, liliom- és tulipánhagymák törnek elő rendületlenül. Némelyik kacskán magasodik, mivel a többrétegű, nehéz hótakaró alatt alázattal keresték a fényt.

A deresen csillogó paddeszka hideg éjszakáról árulkodik. Gyémántcsepp ül a fűszálak végén. A fiatal gyepszőnyeg jól vette a tél megpróbáltatásait. Üde zöldre festi a talajt. Vigyázok, próbálok nem rálépni indokolatlanul, mert komoly kárt tehetnek lépteim a még gyenge fűcsomókban.

Forrás :Mező Viola